jahrzeit 2

pontosan úgy van most is,
ahogy két évvel ezelőtt: köd és hideg.
mintha az élet, erre a napra megdermedne,
a fagy, pont alá süllyed,
elbújik a kabátban, megrepesztve így a szívet.
a halomnál állok.
az ég és a föld fagyottsága halotti tort idéz.

sok idő telt el.
talán most lesz két éve, talán az idő is megállt azóta,
pedig mennyire kértem, akkor, amikor még voltál.
marasztaltam a lehetetlent és vele téged is.

de az idő,
ahogy makacs gyermek hátra nem nézve,
folytatta az útját,
a mutató másodperceit tovább engedte,
elindult a lélek, önálló konok útján.

az infúzió kegyes csatornáján lecsorgott minden:
egy háború, és a gyermekkorod is vele.
(talán nem is volt neked olyan.
gettó falánál a csendes sírás, az esték halk játéka holt.
légből formált kisautó, lámpája nem volt,
nem is kellett, hogy legyen.
az út csendjében sárga csillagok világították meg
a gyermeki lélek útját, társként a szülői féltésnek.)
és mint állandó taxisa a létnek,
a marhaszagú vagon újra és újra elvitt téged
veled az ifjúkort is.
bele a semmibe, bele a felnőtti mivégbe.

egyszer talán megértem azt,
amivel szemben ma még
felfoghatatlan konok daccal küzdök.
ami teljes súlyával ül az idő polcán láblógatva.
nézem ahogy az meghajlik alatta
és fura görbületével
tartást ad a mának.

nincs mit mondani.
úgyis mindent tudsz.
a csend ráül a lélekre,
elereszti az idő súlyát,
nem kívánja a boldogot,
sem a szomorúnak útját.
nem tesz egy lépést sem,
marad, mint hivatlan vendég.

a kaddis imájának monotonsága töltötte meg az eltelt éveket
mintha az elvesztettért lett volna, felfedve
mind azt a fájdalmat, amit beleírtak az évezredek.

„jiszgádál vöjiszkádás sömé rábó…”

csak ez hallatszik most.
elbújik a szövet alá velem.
s a hangjai ha megnyugszanak
a talisz alá beszorított fájdalom
úgy kél útra.

jahrzeit 2” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Tisztelt Heller Zsolt Nagyon szép ez a vers, köszönöm Üdvözlettel Éva Heller Zsolt írta: > hellerzsolt posted: “pontosan úgy van most is, ahogy két évvel ezelőtt: köd és hideg. mintha az élet, erre a napra megdermedne, a fagy, pont alá süllyed, elbújik a kabátban, megrepesztve így a szívet. a halomnál állok. az ég és a föld fagyottsága halotti tort idéz. sok idő t”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s