TALÁN AZ UTOLSÓ ECLOGA MIKLÓS LEVELE FANNIHOZ A HALÁLA UTÁN, HARMINC NAPON BELÜL (töredékek, szemelvények hexameter nélkül)

(A zsidó hagyományban is megtalálhatjuk azt a felvetést, hogy a halál után a lélek 30 napig a menny előterében várakozik. Részben, hogy megtisztulhasson, részben pedig azért, mert itt a Teremtő még eldöntheti, hogy visszatérhet-e a földi életbe. Ez nagyon erős kínokkal jár. A hagyomány másik eleme pedig azt tartja, hogy egy éven át várakozik a lélek a mennynek kapuja előtt, és ezalatt az idő alatt időnként visszajárhat a testbe, illetve a test azon részébe, ami még nem indult bomlásnak, és ezalatt az időszak alatt a lélek, a belépés előtt szintén megtisztulhat.)

1.
csak töredékek vannak bennem.
az életem is azokból áll.
veled egész voltam egészen,
s hogy nem vagy, tört lettem én,
az énemnek apró része.

2.
a lélek, lehajtott fejjel élteti a múltat,
keres benne téged szüntelen.
nem akarja engedni a ma hatalmát,
hogy a jövő, mint posvány ellepjen.
jövő nincs. nélküled semmi sem az.
elhagyattak tőled engem,
s ezzel megásták a síromat.

mély gödör lett oda téve többször,
onnan emelted a lelkemet magasra,
s a gödörből hol én másztam,
hol te segítettél ki, a földet kaparva.

a katonák emléke, pedig gúnyos mosollyal lesi,
kettőnk gyötrelmes játékát.
hogy egymáséi lehettünk volna,
azt hiszem ezt nem akarták.

3.
és most, hogy nem vagyunk együtt,
nagyon sokat sírok.
s a sírás, cseppenként áztatja el a lelkemet,
ahogy a tinta, a papírlapot.
(úgy írja tele az életemet,
zokogva, magzatként a földön fetrengve)
a megnemértés bánata, itt nagybetűvel van szedve.
s ha a papír kevés, az esőáztatta ablakra írják tovább;
a fájdalmat én kerestem.
és a párába vésett szavakat, a cseppek majd lemossák
én sírok bár, de az eső, belül, bennem csorog rám.

miközben bent, a hibáim bontják, a lelkemet,
szellem lélek, az vagyok már.
kísértete egykori mivoltomnak
elhantolt a gyűlölet, rám szórta a múltat,
s nehéz földként ragyog felettem.

világítva,
hogy sírom valaki egyszer fellelje.
kivegye belőle testem görnyedt vonalait,
s a férgekkel tegye el azt a jövőnek.
a pulóver mit tőled kaptam, mindig rajtam volt,
akkor is ott lesz aszott testemen.

a szívemnél a noteszt megtalálja majd,
és eljuttatja azt neked,
hogy felolvassa mit jelent, nekem a hiányod
és mit a szerelmed.
én fentről nézem, ahogy állsz a sírom felett,
és a düh könnyei szólnak az arcodon,
hangosan kiabálják bele az éterbe:
aki itt fekszik rosszakat tett,
és mindenben hibázott.
hibázott hogy nem volt amikor kellett,
miközben te csendben tűrtél,
miért nem mondtad el nekem?
hogy lehessek teljesen a tiéd.
(affliger)

4.
te voltál és vagy nekem drága Fannim,
az egyetlen kiért akartam, hogy legyünk,
rosszul mondtam el neked azt, amikor búcsúztunk,
miközben a csend szólt helyettünk.

nem értettél meg engem, hogy te voltál és te leszel nekem mindig,
a múltam és az én nyomorúságos jövőm, így már nem kér lenni.

a hiányod, megágyazta nekem a halált,
nem akarok mást csak már nem élni.
súlyos paplanként nehezedik a mellkasomra a vád,
a hantnak súlya ez a test nem érti.

a jeltelen sírra fejfát tűznek
úgy szúrja át testemet.
majd fejfára ezt írják:
ne sirasd azt ki itt fekszik.
ne sirasd a lelketlent.
(tu me manque)

5.
és teherként ül a szívemen,
hogy nem az voltam neked, aki kellett,
miközben konok féreg rágja, az ütőeremet,
hagyva, hogy az élet elfogyjon belőle.
nem kívánok én mást ebben az életben,
(még ha a lélek nem is tudja már,
hogy nincs és élettelen)
csak boldoggá tehesselek mégegyszer,
úgy ahogy azt te szeretnéd. ahogy kérted tőlem.

ha a Teremtő előtt megállok, lehajtott fejjel kérem,
engedjen vissza hozzád, engedjen vissza érted.
s a sírt, akkor kihantolnánk és szétszórnánk a földet,
hogy az összeaszott testembe visszaköltözhessen a lelkem.
és akkor a test, levetné a férgeit ne marják többé szét, ne egyék meg csontig.
és a golyó lyukasztotta hús is vérrel telne, lüktetnének az erei,
hogy legyen mégis, legyen a hetedik.
befejezve így a teremtést, kettőnk teremtését,
hogy újra hajthassam a válladra a fejemet, ahogy az odaillik.

6.
nagy sírban fekszem, sokan vannak alattam
a gondosan elhelyezett testek közt
veled maradtam.
ebben a sírban, hamar van az elmúlás,
jó munkát végeztek a katonák.
angyalok ellen tett a nagy sereg,
és angyalok visznek az égbe már.

7.
nem kéri az éj a nappalt.
makacs ragaszkodással húzza vissza,
ahogy messzi táj felett a horizont, nem a Napot,
hanem a Holdat küldi kínnak.
kínnak hogy legyen sötétség,
hogy késleltesse vele azt, amit már mindketten tudtunk;
lehet nem lesz többé dobbanása már a szívnek,
nem lesz mi lüktessen bennünk,
nem lesz, csak fent az égieknél, közös utunk.

de a szívemben, benne marad a szíved,
de az ölemben, benne marad az ölelésed,
vele hajtom fejemet álomra,
vele lesz majd ébredésem.

ha egyszer utolérsz e mennybéli tájon, akkor majd eléd lépek,
átölellek csendesen, ahogy legutóbb akartam, hogy érezhesd mit is érzek.
akkor elmondom neked mindazt, amit a kétkedés nem engedett,
akkor elmondom neked azt; mennyire szeretlek.

„… a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Prédikátor 12:7.)

(Fotó: https://librarius.hu/2014/11/09/hetven-eve-lottek-agyon-radnoti-miklost/)

TALÁN AZ UTOLSÓ ECLOGA MIKLÓS LEVELE FANNIHOZ A HALÁLA UTÁN, HARMINC NAPON BELÜL (töredékek, szemelvények hexameter nélkül)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon szép volt köszönjük.Éva Heller Zsolt írta: > hellerzsolt posted: “(A zsidó hagyományban is megtalálhatjuk azt a felvetést, hogy a halál után a lélek 30 napig a menny előterében várakozik. Részben, hogy megtisztulhasson, részben pedig azért, mert itt a Teremtő még eldöntheti, hogy visszatérhet-e a földi életbe. Ez nagyon”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s